"Női és férfiszerepek" a melegeknél?

Egyik érdekes irásában, a magyar pszihológia nagyasszonya Bagdy Emőke az emberi párkapcsolatok egyik alapvető titkának és működési elvének, az emberek közötti szövetség működési elveként a női és a férfi principium egymást kiegészitő, konstruktiv fontosságát hangsúlyozza. A mosolyáról és pozitiv kisugárzásáról is hirneves hölgy szerint a női principiumok (szeretet, odaadás, megbocsájtás, egységre törekvés, óvás és anyáskodás) "mézmocsárrá" és langyos, álló, lagymatag bandukolássá változtatná a világot, ha nem lenne mellette a férfierő (dinamizmus, erőfitogtatás, kitartás, vezetés, tenniakarás, szabadságvágy, vadászösztön, uralkodás), amely persze a női erő nélkül felrobbantaná a világot impulziv erejével. Ez bizonyára - sarkitott módon a mai posztmodern világban - igy van a heteró párkapcsolatokra nézve. A nagy kérdés viszont az, hogy milyen szerepek, erők alakulnak ki ha két FÉRFI köti össze az életét és vállalja azt, hogy párkapcsolatban él. Ott is ezek a működési elvek és szerepek érvényesülnek? Van "nő" egy meleg kapcsolatban avagy hogyan is működhet ez?

Elsőként az én szerény véleményemet mondanám el, ahogy én tudnék, szeretnék egy párkapcsolatban működni (megjegyezem, hosszabb tapasztalat hijján csak vágyaimról, próbálkozásaimról irhatok).

A legtöbb esetben talán elmondható, hogy az összes meleg (sokkal kevésbé azonban a biszex) férfi érzelmileg érzékenyebb, mint heteró társaik, ennélfogva általánosan fogékonyabbak a kommunikációra, altruizmusra, kedvességre amit a közvélemény "női" principiumként ir le (pedig nem feltétlenül azok). Ugyancsak megfigyelhető az is, hogy az ágyban is a legtöbb esetben az egyik fél a befogadó szereppel (passziv) tud könnyebben azonosulni, mig a másik fél az aktiv szerepet kedveli (ezek persze két, identitásában stabil meleg esetén flexibilis határok között mozognak). Ezek a jegyek részben már meghatározzák azt, hogy egy meleg kapcsolatban az egyik fél érzékenyebb, "nőiesebb" szerepet vesz fel, ami viszont elsősorban az ágyban lehet releváns, a párkapcsolatban már az egyenlőségre kellene törekedni. A férfi alaptermészetéhez tartozik ugyanis a szabadságvágy, igy azt elég nehéz lenne elképzelni, hogy az egyik fél - mondjuk a "női" szerepez imitáló - irányitaná a másikat. Két férfi párkapcsolata (is) elsősorban egy mély barátság, szövetségként tud működni, ahol nem a férfierők ütköztetése, hanem pontosan egymás határainak a megismerése, konstruktiv (!) kompromissszumok útján történő kiegészitéseként működhet. Én tudom maamról például, hogy negativ tulajdonságaim közzé tartozik a dominancia, makacsság, túlzott anyáskodás, aggodalmaskodás és a másik tankszerű vonszolása a kapcsolatban. Egy idő után elfelejtem a másikat figyelni, tisztelni....nem feltétlenül önzés, hanem tudatalatti parancsok miatt. Ezért ha a társam is hasonlóan domináns alkat, akkor ott háborúhoz vezet a kapcsolat  (hiába én érzelmesebb vagyok, nem ez fog érvényre jutni) és egy idő után felemésztjük egymás energiáit. Ez a tipikus Ady féle "héjanász", ami költői, romantikus, viharos és vad, mint egy mexikói szappanopera, de tartós párkapcsolat nem lesz belőle. Az egész nem több, mint egy elhúzott játszma.

Nézzük azonban, mit mond a "férfi - nő" szerepkkörről két olyan meleg, akik évek óta stabil, sőt, zárt (!) párkapcsolatban élnek.

Ime két különböző, de mégis sokban hasonló vélemény:
I. "Szerintem ugyanúgy megoszlanak a szerepek, mint a heteró párkapcsolatban. Azaz van, amelyik érzelmi(bb) beállítottságú, a másik meg kevésbé, inkább az a "megszerelemavízcsapotésafúrógépet"-típus. Ettől tartós egy párkapcsolat: az egyik fél kiegészíti a másikat, amiben a másik nem olyan jó. Viszont, ha mindkettő hasonló típus, szinte azonos, akkor az a kapcsolat nem fog sokat tartani. Kiszedik egymás szemét:-) Ilyen szinten szerintem nincs különbség heteró és meleg kapcsolat között."

II. "Talán azért mert nekünk kettőnknek viszonylag hasonló jellemünk van (hangsúly a viszonylagon) emiatt a mi kapcsolatunkban az "erőmegosztás" azonos. Mindkettőnk véleményének azonos a súlya, s legtöbbször érvek alapján döntünk el ezt-azt. (Kivéve érzelmi kérdéseket ahol nem az érvek a döntők, ilyenkor a közös nevező a "mindkettő enged a sajátjából")

A praktikusabb oldalat nézve, pl. házimunkák azon az alapon lettek elosztva hogy ki mit szeret jobban csinálni (vagy ki mit utál kevésbé). Igy nekem jut a konyha, főzés, a párom tartja rendben a ruhákat, mos, takarit a fürdőben, vásárolni közösen megyünk, a bért, számlákat felváltva rendezzük s igy tovább. Mindez természetesen alakult ki, nem ültünk le és megbeszéltük.

Áltánosan nézve egyikünk sem dominálja a másikat, nincs hagyományos férfi-szerep (kiiktattuk), persze bizonyos részletekben egyikünk jobb-rosszabb, de ez szerintem más kérdéskörhöz tartozik... úgy ahogy egy csapatban egyik gyorsabb mint a másik, az nem azt jelenti, hogy dominál, vagy hogy az ő érve jogosabb. (nálunk ez igy működik mindenesetre)

Szóval, a mi esetünkben, természetünkből kifolyólag, kapcsolatunk egyenlőségen alapul."